Márc. 10-én Székelyudvarhelyen a helyi Tomcsa Sándor Irodalmi Kör kezdeményezésére megalakult az Erdélyi Műhely, a romániai magyar irodalmi körök fóruma. A tanácskozáson megjelentek a tordai Jósika Miklós Irodalmi Kör, a kolozsvári Ifjak Keresztény Egyesülete /IKE/, a zerindi Művelődési Kör, a kőröskisjenői Olosz Lajos Irodalmi Kör, a nagyváradi Tegesz/ő/ Kör, a székelyudvarhelyi Tompa László Irodalmi Kör, valamint a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör képviselői. Az Erdélyi Műhely célja a kapcsolatteremtés, tehetségápolás, az alkotók érdekvédelme, a fiatal alkotók támogatása, a magyar irodalmi körök összehangolása. A nagyváradi Kelet-Nyugat és székelyudvarhelyi Ablak szerkesztősége vállalja a színvonalas alkotások közlését. Az Erdélyi Műhely szervezőbizottsága nevében: Gittai István, Majla Sándor, Szűs László, Pintér D. István és Szőke Ildikó. /Erdélyi Műhely. = Szamosmente (Dés), márc., 3. sz., /Újraközölte: Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./
1995. január 23.
Tompa László előadóművész a Kádár-korszakban települt át Erdélyből Magyarországra. Több évtizeden át nemzedékek tűzcsiholója lett irodalmi estjeivel. A rendszerváltás előtt évente 220-250 előadást tartott, azóta jó ha évi 15-20-at. Nyugdíjat nem kap, mert Aczél György nem volt hajlandó munkakönyvet adni neki. A Fővárosi Önkormányzat hatvan iskolai fellépésre szerződött vele, de miután 27-et megtartott, valaki "bolsevik hagyománynak" nevezte ezeket a rendhagyó irodalomóráit. Megélhetési gondjai vannak. Az utóbbi években rendszeresen hazahívják Székelyföldre, Kőrösi Csoma Sándorra, Mikes Kelemenre, Gábor Áronra, Mikó Imrére emlékező ünnepségekre. /Új Magyarország, jan. 23./
1996. május 2.
Máj. 18-án ünnepli a székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskola fennállásának 100. évfordulóját. Az iskolát kimeszelték, a folyosót falburkolattal látják el, ismertette helyzetüket Bakos Levente igazgató. Iskolatörténeti kiállítás nyílik, az évforduló alkalmából emléktáblát helyeznek el az iskola falán. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 2./
1996. július 5.
Júl. 5-én, 86 éves korában Marosvásárhelyen meghalt Tompa Miklós rendező, Tompa László költő fia. Budapesten sajátította el a rendezés tudományát, azután hazajött Kolozsvárra. Az erdélyi magyar dráma hiteles megszólaltatója volt. Az általa alapított Székely Színház a legjobb társulat lett, odacsábította a legjobb színészeket, a színháznak 21 éven át volt az igazgatója, 1976-81 között pedig a színiakadémia rektoraként működött. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./ Tompa Miklós Székelyudvarhelyen született, 1910-ben.
1997. október 23.
Idén ünnepli Székelyudvarhely múzeuma fennállásának 200. évfordulóját, erről nyilatkozott a lapnak Zepeczáner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója. 1797-ben írta össze az akkori gyűjteményt, a szertár, az éremtár és a könyvtár állományát Zilahi Sebes János professzor. Azóta a gyűjtemény állandóan növekedett. 1897-ben a gyűjteményt a városháza akkor felavatott dísztermében helyezték el. Haáz Rezső lett a múzeum igazgatója, aki szenvedélyesen gyűjtötte a néprajzi tárgyakat. A múzeumot 1949-ben államosították. 1994 óta a múzeumhoz tartozik a városban lévő Tompa László és a Tomcsa Sándor emlékszoba, továbbá ők patronálják a Székelyszentléleken levő tájházat. A múzeum levéltári anyagának egy részét, a privilégiumi leveleket Bukarestbe szállították, a legértékesebb részt, a "székely láda" anyagát Kolozsvárra vitték. A múzeum dokumentációs könyvtárának felelőse Róth András, helytörténettel Zepeczáner Jenő és Hermann Gusztáv foglalkozik. 1990 júniusában megalakították a Haáz Rezső Kulturális Egyesületet. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 23./
1999. július 7.
Júl. 7-én megkezdődött Csíkszeredában, a Mikó-vár udvarán a XVI. Csíkszeredai Régizene Fesztivál. A rendezvényt a csíkszeredai Heruvimii kórus nyitotta meg. Ezután az orosházai ének-zene tagozatú általános iskola diákjai álltak az emelvényre. Utánuk moldvai diákok következtek: a targu neamt-i Ars Antiqua furulyásai, vezetőjük, Szekeres Balázs az 1997-98-as tanévben verbuválta össze a csapatot. A százhalombattai Musica Matricana gitárzenekar is fellépett, vezetőjük, Miklós Béla Csíkmadarason született. A legnagyobb közönségsikert a debreceni Monteverdi kórus aratta. Júl. 8-án folytatódik a fesztivál, a székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskola régizene-együttese, az isztambuli Erdal Salikoglu, a nagykárolyi Collegium, a bukaresti Lyceum Consort, a kolozsvári Minium-Amarillys, a budapesti Kobzos Kiss Tamás, Musica Historica és Ars Renata mutatják be műsorukat. /XVI. Csíkszeredai Régizene Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./
2000. március 31.
/ Kányádi-estet tartottak a párizsi Magyar Intézetben. Bemutatták a költő Quelqu'un marche sur la cime des arbres címmel megjelent francia nyelvű kötetét, a belgiumi Achante kiadó gondozásában. /Tompa László: Kányádi Sándor francia nyelvű kötetének párizsi bemutatója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./
2000. augusztus 16.
Megjelent Határtalan hazában /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm/ címmel, a kolozsvári Dávid Gyula és a Stockholmban élő Veress Zoltán szerkesztésében az Erdély Kövei sorozat 10. kötete. A könyv 15 interjúra épül, amelyben a kérdezettek időszerű sorskérdésekről vallanak, illetve megneveznek és az olvasó asztalára tesznek egy-egy olyan szellemi terméket - verset, drámarészletet, esszét stb. -, mely a leginkább kifejezi, illetőleg folytatja gondolataikat. A kérdezettek - a történész Nemeskürty István, a Keresztény Szót főszerkesztő Jakab Gábor, a teológusprofesszor Kozma Zsolt, a Svédországban élő Szente Imre, a müncheni Magyar Intézetet vezető K. Lengyel Zsolt, Pomogáts Béla író, az ungvári Balla D. Károly, a felvidéki Dobos László, a vajdasági riporter Matuska Márton, Dávid Gyula, a SZER-es Borbándi Gyula, a szociológus Nagy Károly, a Tel Avivban élő Tabák László, a diplomata Jávorszky Béla, Benkő Samu - mellett így aztán szóhoz jut Sajó Sándor, Madách Imre, Makkai Sándor, Szőcs Géza, Babits Mihály, Berniczky Éva, Domonkos István, Tompa László, Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Kodolányi János, Vörösmarty Mihály. /(Cseke Gábor): Határtalan hazában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./
2000. október 24.
Székelyudvarhelyen okt. 14-én Országos Gyermekkórus Találkozót szervezett a Hargita Megyei Tanács, a Romániai Magyar Dalosszövetség és a Schola Cantorum Alapítvány, melyen vett részt az Aradi 1-es számú Iskola Vox Juventutis gyermekkara. A találkozón a székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskola, a dévai Magyarok Nagyasszonya, a baróti Gyöngyharmat, a marosvásárhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola és 15-ös számú Általános Iskola kórusai vettek részt. A kórusok karnagyai Emléklapokat vehettek át. /Horváth Tünde karnagy: Országos gyermekkórus-találkozó Udvarhelyen. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./
2000. november 30.
Székelyudvarhelyen megnyílt dr. Szász Dénes 82 éves nyugalmazott unitárius lelkész 126 db szobrából álló kiállítása. Korábbi munkái a templom előtti téren láthatók: Orbán Balázs és Kríza János nagyméretű, illetve Nyírő József, Bartók Béla, Tamási Áron, Tomcsa Sándor, Tompa László mellszobrai, valamint Petőfi Sándor szobra. Számos alkotása található külföldön élő ismerős családoknál Magyarországon, Svájcban, Franciaországban, Hollandiában. A kiállított szobrok nagyrésze megvásárolható, az eladott képek árának egyharmadát a helybeli két unitárius egyházközségnek ajánlotta fel az alkotó. /Báró Hajnal, Székelyudvarhely: Életem értelme az alkotó munka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
2001. május 30.
Idén tizedik alkalommal tartják meg Marosvásárhelyen a Bárdos Lajos - Nagy István Kórusfesztivált. Kovács András, a budapesti Bárdos Lajos Zenei Hetek karnagya a fesztiváldíjas marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kart dirigálja. Elmondta, hogy Erdély-szerte örvendetes módon alakultak ki a magyar nyelvű kóruséneklés fórumai. Gondolhatunk Kolozsvárra, Tordaszentlászlóra, Székelyudvarhelyre, Csíkszeredára, Szászrégenre, Gyergyószentmiklósra, Nagyenyedre és Marosvásárhelyre például. A június 2-án fellépő karok között van a székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskola, a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar, a sepsiszentgyörgyi Pro Musica Kamarakórus, a marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Cantemus vegyes kara, a Csíkszeredai Kamarakórus, valamint a tordaszentlászlói kórus. A következő napon fellépők között található a Székelyudvarhelyi Dalegylet, a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria ökumenikus vegyes kar, a négyfalusi vegyes kar és a marosszentgyörgyi Reménység Vegyes Kar. /Bárdos Lajos - Nagy István Kórusfesztivál, 2001. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 30./
2001. június 19.
Júliusban lesz a 75. évfordulója annak, hogy báró Kemény János 28 erdélyi írónak, költőnek elküldte meghívó levelét, akik aztán nyaranta néhány napon át a marosvécsi Kemény-kastély vendégei voltak. Ez alkalomból jún. 16-án Marosvécsen emlékeztek a Helikon megalakulására, majd megkoszorúzták Kemény János sírját. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke mindenekelőtt a Kemény-család szerepét emelte ki az irodalmi társaság létrehívásában. Kemény Jánosét, aki birtokai egy részét az irodalomnak szentelte, több nyáron át Marosvécsre hívta össze az "erdélyi szellemi lovagrendet". Az irodalmat művelők közösségi szolidaritása fogja meghatározni az erdélyi magyar irodalom sorsát, mondotta az elnök. Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN-klub elnöke főleg Kemény Jánosné, Auguszta asszony érdemeit emelte ki, aki bár idegen földről származott, szívvel, lélekkel támogatta a találkozók ügyét. A jelenlevők a Magyar Írószövetség, a Helikon - Kemény János Alapítvány valamint a Látó folyóirat és az Aranka György Alapítvány nevében helyezték el a koszorúkat. Jún. 16-án délután Marosvásárhelyen, a Bernády Házban folytatódott a megemlékezés. Gálfalvi Zsolt méltatta a marosvécsi találkozókon kialakult szabad írói munkaközösséget, a 15 találkozót, ahol egymás mellé kerültek az erdélyi avantgardisták, konzervatívok, radikálisok, emigráns mágnások vagy éppenséggel püspökök. A helikoni munkaközösségnek nem volt működési szabályzata, nem volt sehova bejegyezve, valószínűleg ezért maradhatott fenn 1944-ig. Pomogáts kiemelte, hogy most is szükség lenne ilyen laza, baráti irodalmi társaságokra. Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője A szomszédvárak lebontása címmel főként két folyóirat, két írói tábor csatározásáról, torzsalkodásáról értekezett. A Korunk és az 1928 májusától 1944 szeptemberéig megjelenő Erdélyi Helikon köré csoportosuló írókról tartott előadást. - A helikoni mozgalom névsorában ott található Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Berde Mária, Kacsó Sándor, Kós Károly, Makkai Sándor, Kuncz Aladár, Molter Károly, Nyírő József, Sípos Domokos, Tabéry Géza, Tamási Áron, Tompa László, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Karácsony Benő, Szabédi László... és sokan mások. /Máthé Éva: Hetvenöt éve történt... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./
2001. június 25.
Székelykeresztúron június 23-án hat személyt tüntettek ki. Díszpolgári címet adományoztak a város leghűbb festőjének, Ipó Lászlónak, születésének 90. Évfordulóján. Pro Urbe-kitüntetésben részesült Herbert von Euw svájci állampolgár. Az ő segítségével épült fel a fiatfalvi modern orvosi rendelő, a Petőfi Sándor Általános Iskola és az Orbán Balázs negyed modern fűtésrendszere, továbbá Hartung György Somogybabod polgármestere, Szécsi András festőművész és Kárpáti Zoltán dunakeszi tanácsos. Szabó Kálmán Attila megírta a Székelykeresztúri Állami Tanítóképző Intézetének történetét. Ezért a munkájáért Székelykeresztúr Kultúrájáért kitüntetésben részesült. /Díszpolgári címek Keresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 25./ Ipó László (Felsőboldogfalva, 1911. március 4. - Székelykeresztúr, 1991. március 22.) első egyéni kiállítása 1936-ban volt Székelykeresztúron, 1944-ben véglegesen Székelykeresztúron telepedett le. A festészet mellett a zenével is foglalkozott, 15 esztendőn át a keresztúri Filharmónia elsőhegedűse volt, kiváló mesterhegedűket is faragott. Versei, elmélkedései, önéletrajzi írásai sem maradnak el többi alkotásaitól. Megfestette, többek között, Kelemen Lajos, Tompa László, Benedek Elek, Makkai Sándor, dr. Molnár István arcképét. Több munkáját a székelykeresztúri múzeumnak adományozta. 1994-ben nevét viselő művészeti alapítvány alakult, 1995-ben emléktáblával jelölték meg azt az épületet, amelyben élt és alkotott. /Művelődés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./
2001. június 30.
Az erdélyi művelődéstörténet újabb harminchat személyisége nyert bebocsáttatást az Erdélyi Panteonba, amely a kezdetektől majdhogynem napjainkig leltározza föl nagyjainkat. A marosvásárhelyi Mentor Kiadónál Jánosházy György szerkesztésében megjelent sorozat első két darabja után a huszadik század művelődési életében jelentős szerepet játszott, zömében írókról, költőkről írott tanulmányokkal 2001-ben napvilágot látott a harmadik kötet is. Az Erdélyi Panteonba legfrissebben bejutottak között van Szentgyörgyi István, Bánffy/Kisbán Miklós, Tompa László, Kós Károly, Kuncz Aladár, Áprily Lajos, Berde Mária, Reményik Sándor, Tamási Áron, Balázs Ferenc, Báró Kemény János, Szemlér Ferenc, Balogh Edgár, Szabó T. Attila, Dsida Jenő, Szabédi László, Wass Albert, Jékely Zoltán, Bözödi György, Bajor Andor és Szilágyi Domokos. /Németh Júlia: Belépő az Erdélyi Panteonba. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./ Az Erdélyi Panteonba helytelen volt beemelni Gaál Gábort.
2001. augusztus 14.
Unitárius világtalálkozót tartottak aug. 11-én Szejkefürdőn. Az ünnepség nyitányaként a homoródalmási fúvószenekar kíséretében díszlovasok vonultak fel a millenniumi zászlóval. A megjelentek népes táborát köszöntötte Kedei Mózes esperes. Ünnepi egyházi beszédet Szabó Árpád püspök mondott. A külföldi testvéregyházak képviselői is szóltak az egybegyűltekhez. Az ünnepi műsorban fellépett a székelyudvarhelyi Balázs Ferenc vegyes kórus, Szalay Zsuzsánna és Takács Enikő egy-egy Tompa László- és Illyés Gyula-verset szavalt, Pál Rózsika és Bodor Kinga népdalokat énekelt, színpadra léptek továbbá a szentgericei és az ürmösi népi táncosok is. /Sz. L.: Szejkefürdő. Egyetemes Unitárius Találkozó - harmadszor Szejkefürdő. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14./
2001. augusztus 21.
A székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal közvélemény-kutatást végzett, és javaslatokat kért a lakosoktól a múlt rendszerben önkényesen elnevezett utcák neveinek megváltoztatására, illetve az egykori elnevezések újbóli hivatalosítására. Kilenc utca és két tér neve a következőképpen módosul: a Horea ezután Kornis Ferenc utca, a Closcából Attila utca, a Crisanból Eötvös József, a Hargita-tér Kőkereszt-tér, a Jövő utca pedig Bíró Lajos utca lesz. A Hősök utca Ugron Gábor nevét veszi fel, a Vasile Alecsandri Szentjános utca lesz, mint hajdanán. A Cuza Voda utca ezentúl a Wesselényi Miklós utca, a Budai Nagy Antal pedig a Baróti Szabó Dávid névre hallgat. A Szabadság-térnek ezután Városháza-tér a neve, a December 1. utcának a Malom és a Tompa László utca közötti szakasza pedig Sziget utca. /Utcanév-változtatások. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 21./
2002. február 19.
Vajdaszentivány a Felső-Maros mente egyik leghíresebb faluja, ahol a népszokások, hagyományok még elevenen élnek, tánctalálkozókat, tánctáborokat, kulturális rendezvényeket szerveznek. Febr. 16-án a Zichy-Horváth Egyesület Nagy Erika tanítónő és könyvtáros irányításával irodalmi délutánt szervezett Vajdaszentiványon. A rendezvény meghívottja volt Fodor Sándor író, Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, Balog Zoltán, az Erdélyi Magyar Könyvklub ügyvezetője, Jászberényi Emese, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, Györffy András marosvásárhelyi színész. Szabó Gyula a kiadó munkájáról, szerepéről, feladatairól, Balog Zoltán a könyvklub tevékenységéről beszélt, Jászberényi Emese a rádió által kiadott két CD-ről (Erdélyi hangok és Szivárgás) számolt be, Györffy András Tompa László két versét: a Magányos fenyő és az Éji szálláson egy vén vártorony alatt címűt szavalta el. Fodor Sándor saját elbeszéléseinek, mókás, rímes történeteinek felolvasásával szórakoztatta az összegyűlt gyerekeket, felnőtteket. Az Erdélyi Magyar Könyvklub ezúttal 104 magyarországi könyvet, valamint két db A magyarok krónikája című történelmi kötetet adományozott a Zichy-Horváth Egyesületnek, a létesítendő gyermekkönyvtár részére. /Szász Edith: Vajdaszentiványon szeretnek olvasni. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./
2002. december 7.
Két antológia is megjelent az elmúlt hetekben. Az egyik, Az álmok szállodája az erdélyi magyar költészetet, a másik, a Lassított lónézés az erdélyi magyar elbeszélőket mutatja be. Mindkét kötet 1918-2000 közötti időszakot öleli fel, a Kalota Könyvkiadó /Kolozsvár/ gondozásában. A verses antológiát Balázs Imre József, a prózát Demény Péter állította össze. A két fiatal költő új szempontok szerint próbálta átrendezni az erdélyi magyar irodalmat. A kanonizálás első lépcsője mindig az antológia. Balázs Imre József válogatásába felvett néhány bánsági avantgardistát, emellett sok igazolatlanul hiányzó van a /Tompa László, Gellért Sándor, Páll Lajos, Magyari Lajos/. Demény Péter prózaantológiájában már a nagy nevek is hiányoznak, így Nyírő József, Kolozsvári Papp László, Berde Mária, Kocsis István vagy Wass Albert (!). /Bogdán László: Lassított lónézés az álmok szállodájában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7.) Balázs Imre József antológiát állított össze Álmok szállodája címen, Németh Júlia úgy értékelte: "nyugodtan rábízhatjuk magunkat." A kötet bevezető tanulmánya a részleges átértékelés szempontjait is felveti, s ebben a vonatkozásában annak az avantgárd vonulatnak néhány költőjét is felvonultatja. /Németh Júlia: Álmok szállodája. Válogatás 82 év költői terméséből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./ Úgy látszik, átveszik a magyarországi liberális irodalmi "kanonizálást": értékes magyar alkotók kihagyása és avantgárd írók felnagyítása.
2003. április 24.
Székelyudvarhelyen az egyházak 96 millió, az ifjúsági szervezetek 350,4 millió, a sportolók pedig 349,9 millió lej támogatásban részesülnek a helyi költségvetésből idei rendezvényeik alkalmával. 23 ifjúsági szervezet és alapítvány részesül támogatásban. Íme a teljes lista, zárójelben jelölve a támogatás összegét milliós nagyságrendben: Bányai János Diáktanács (5), Kékiringó Alapítvány (25), Szombatfalvi Gyermekekért Egyesület (4,5 és 2,4), Hébe Alapítvány (12,7), Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület (12), Kipi-Kopi Együttnevelő Egyesület (6), SZ-MADISZ (20 és 28), Udvarhelyszék Jövőjéért Egyesület (5,9), SZIA (10 és 26,5), Vitéz Lelkek Kulturális Egyesület (27), Székelyudvarhelyi Cserkészkörzet (25), O3 Zone Egyesület (28), Eötvös József Alapítvány (25 és 4,2), Tompa László Alapítvány (25), Lélek és Fény Alapítvány (25,3), Kuckó Egyesület (4,3), Cimbora Egyesület (6,5), Napsugár Egyesület (22). /Fülöp D. Dénes: Támogatás udvarhelyi rendezvényekre. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./
2003. június 23.
A múlt héten 221 udvarhelyszéki nyolcadik osztályos tanuló képességvizsgáját a székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskolában bonyolították le. A 221 nyolcadikos diák közül négyen nem jelentkeztek képességvizsgára. 150 diák kapott átmenőjegyet, 67-en vizsgáztak sikertelenül. Román nyelv és irodalom vizsgán 62-en buktak el, magyar nyelv és irodalomból 5-en, valamint Románia földrajzából, melyből román nyelven kellett vizsgázni, 26-an maradtak a nyár végi vizsgára. Ötven vizsgázó diák 60 óvást nyújtott be. /Bágyi Bencze Jakab: Hatvanheten vizsgáztak sikertelenül. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 23./
2003. augusztus 25.
A marosvásárhelyi Helikon - Kemény János Alapítvány az idei esztendőt Kemény János-évnek nyilvánítva, szept. 1-jén, a marosvécsi találkozók vendéglátójának 100. születésnapján, rendezvénysorozattal emlékezik meg róla és tollforgató társairól. Az alapítvány kuratóriuma a vár nyaranta visszatérő egykori íróvendégeinek mai leszármazottait, hozzátartozóit hívta meg emlékidézésre. Kolozsvárról, Bukarestből, Brassóból, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Szovátáról érkeztek rokonok a találkozóra. Budapestről Kemény János négy unokája volt jelen. Az 55 nyilvántartott helikoni tag közül már egy sem él, többüknek a rokonairól sem maradt fenn adat, de Áprilytól Wass Albertig, Bánffy Miklóstól Tompa Lászlóig, Kacsó Sándortól Vita Zsigmondig, Járosi Andortól Tavaszy Sándorig, Kós Károlytól Szentimrei Jenőig, Kiss Jenőtől Tamási Áronig, Kovács Lászlótól Szemlér Ferencig, Moldován Páltól Olosz Lajosig és így tovább szerencsére még vannak és elérhetők családtagok, rokonok. A megbeszéléseken kiderült, sokan őriznek is kéziratokat, leveleket neves elődeikről. A tisztelgés Marosvécsen, a kastélyparkban, a helikoni asztalnál indult. Adamovits Sándor, a Helikon - Kemény János Alapítvány elnöke összefoglalta a valamikori szabad írói parlament történetét, vázolta jelentőségét. A Kemény család építette gyönyörű református templomot Székely József lelkész mutatta be a leszármazottaknak. A jelenlevők a Kemény János unokáktól - Vécsi Nagy Zoltántól és Nagy Gézától, illetve Kemény Zoltántól és Zsigmondtól - megtudhatták, hogy a család a kastélyparkot visszakapta, a kastély visszaszolgáltatása még függőben van. Kedvező döntés esetén a várat vissza szeretnék állítani a magyar kulturális, szellemi élet szolgálatába olyanformán, ahogyan annak idején Kemény János tette. /N.M.K.: Honfoglaló, nagy írónemzedék. Emlékidézés Marosvécsen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./
2003. november 14.
Nov. 12-én indult a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat új kezdeményezése, a Felolvasó színházi esték sora. A legendás marosvécsi találkozók házigazdájával, az egykori Székely Színház száz éve született alapítójával, Kemény Jánossal kezdtek. Elhangzott a Kilyén Ilka által összeállított változatos anyagú, közel másfél órás műsor. A vécsi összejövetelek szellemét, hangulatát igyekezett feleleveníteni a társulat kilenc színésze. Báró Kemény János és Auguszta asszony, Tamási Áron és Reményik Sándor, Áprily Lajos és Tompa László, Szerb Antal és Kacsó Sándor, Bánffy Miklós és Berde Mária, Dsida Jenő rokonszenves egyéniségét, írásainak jellegzetes világát mutatták be. /N.M.K.: Marosvécsi üzenet. Kemény Jánosék megidézése a Nemzeti Színházban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./
2004. április 14.
Zepeczaner Jenő harminc éve, 1974 óta vezeti a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumot. Zepeczaner 1964-ben érettségizett Szovátán, 1969-ben végzett Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem egyetemes történelem szakán, vizsgadolgozatát a két világháború közötti egységes európai, pán-európai mozgalmakból írta. A hetvenes évek elején Ferenczy Géza volt a múzeum igazgatója. A múzeumnak nagy veszteséget jelentett az, hogy a levéltári anyag (Udvarhelyszék levéltára a 20-as években Kolozsvárra került) maradványait Csíkszeredára, a megyeszékhelyre vitték. Gyűjteményeit tekintve a székelyudvarhelyi múzeum Erdély második legrégebbi ilyen létesítménye, a nagyenyedi múzeum előzi meg a sorban. A kollégiumok gyűjteményei mellett többféle kategóriában kerültek tárgyak a múzeumba: néprajzi gyűjtemény mellett kegytárgyak, éremgyűjtemény, de ritkaságok is találhatók, mint például adományozók vagy fenntartók címerei. A múzeum gondozása alá tartoznak a helyi neves írók, költők hagyatékaiként felfogható gyűjtemények, többek között a Tompa László- vagy a Tamási Áron-emlékszoba. A múzeum 1986-tól a csíkszeredai múzeum alegységeként működött, egészen 1994-ig. Múzeumi tárgy vásárlására soha nem volt elkülönített, beruházási pénz, idén először szavazott meg a tanács 700 milliót a múzeumnak. A kilencvenes évek elején alakult meg a Haáz Rezső Alapítvány, mely a támogatások megpályázásánál kap szerepet. Ilyen támogatások révén jöhetnek létre különböző rendezvények, kiadványokat adhatnak ki – ilyen az Erdélyi Magyar Restaurátor, vagy a Múzeumi Füzetek, vagy a sorozatok (pl. Kovács Piroska Orbán Balázs kapui című könyve), illetve katalógusok (például egy tavalyi kiállítás alkalmára késztett, Az udvarhelyiek kávéznak című kiadvány). /(bb): Zepeczaner harminc éve a múzeumnál. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 14./
2004. június 15.
Jún. 14-én Székelyudvarhelyen zenés, verses irodalmi esttel emlékeztek Tompa László (Betfalva, 1883. december 4. – Székelyudvarhely, 1964. május 13.) költőre és műfordítóra. Finta Béla, a Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztára elnöke emlékezett a negyven éve elhunyt Baumgarten-díjas költőre. A klubhelyiségben a húsz évvel ezelőtt megalakult Tompa László Irodalmi Kör tagjainak szavaltak Tompa László-verseket. /Szász Emese: Tompa Lászlóra emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./
2004. szeptember 7.
Az áprilistól a Székelykeresztúrhoz tartozó Betfalván Tompa László nevét vette fel az iskola. Benyovszki Lajos polgármester leleplezte a névadó táblát. Az ünnepség az iskolások és betfalvi fiatalok ünnepi műsorával zárult. /L. M.: Kiszabadítva a névtelenség rabságából. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 7./
2004. december 6.
Dec. 4-én tartotta Mikulás-váró hangversenyét a Romániai Magyar Dalosszövetség Kolozsváron, a Báthory István Líceum dísztermében. A hangversenyt Guttmann Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. Kilenc énekkar lépett fel: a Báthory István Líceum gyermek- és vegyeskara, a magyarlónai református gyermekkar, a zilahi Református Kollégium énekkara, a székelyudvarhelyi Tompa László és a farkaslaki Tamási Áron iskolák összevont énekkara, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium leánykara, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum vegyeskara, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceum Szeminárium fiúkórusa, a kolozsvári Református Kollégium énekkara és a kolozsvári Zenelíceum kórusa. /Hintós Diana: Mikulást várni jó – énekelni még jobb. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./
2005. január 10.
Az Alapítvány az Erdélyi Irodalomért Hídverő-díját 2004-ben Ilia Mihálynak adományozta. Ilia Mihály munkássága, az egyetemes magyar irodalmi kultúrában betöltött szerepe, amit küldetésesnek nevezhetünk, ismert az erdélyi magyarság körében. A Trianon utáni erdélyi irodalommal is foglalkozott, fontosak Tompa László költészetéről írott tanulmányai. Ilia Mihály 1965-től 1976-ig volt a szegedi Tiszatáj folyóirat, rovatvezetője, főszerkesztő-helyettese, végül főszerkesztője. Éppen az erdélyi magyar irodalom iránti elkötelezettsége miatt leváltották. A folyóirat az ő kezében vált országos, sőt egyetemes magyar fórummá, mely igen sokat tett a határon túli magyar irodalom megismertetése érdekében. Ilia Mihály páratlannak bizonyult levélíróként: a huszadik század második felében ő vállalta magár azt a küldetést, amit egykoron Kazinczy Ferenc végzett. Számtalan határon túli íróval levelezett. A hetvenéves Ilia Mihály igazi hídverő. /Pomogáts Béla: Békítő öröm. A hídverő Ilia Mihály. = Helikon (Kolozsvár), jan. 10./
2005. január 29.
Szerkesztőként kezet foghatott Kós Károllyal, Tamási Áronnal; felkereshette otthonában Tompa Lászlót vagy Szentimrei Jenőt, interjút készíthetett Kemény Jánossal; beszélgetett Szabédi Lászlóval, Bözödi Györggyel, vallja életéről a nyolcvan éves Nagy Pál irodalomtörténész, egyike a legaktívabb közösségi életet élő marosvásárhelyieknek. Korát meghazudtoló munkakedvvel dolgozik. A nagy elődökre való emlékezést tartalmazza Visszanéző /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1997/ című könyve. /Adamovits Sándor: „Kezet foghattam Kós Károllyal”. A 80 éves Nagy Pál köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29./
2006. március 13.
Március 11-én Nagyszebenben a Bartók Béla Országos Ifjúsági Kórustalálkozót a magyar Nobel-díjasokat bemutató kiállítás megnyitója követte, végül pedig felavatták a Nagyszebeni Magyar Kulturális Irodát. A HÍD Szebeni Magyarok Egyesülete, a Romániai Magyar Dalosszövetség és az Erdélyi Magyar Művelődési Egyesület társszervezésében emlékeztek meg a 125 éve született Bartók Béláról. A kórustalálkozón fellépett a nagyszebeni Olajág Ifjúsági Énekkar, a farkaslakai Tamási Áron és a székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskola egyesített énekkara, a bukaresti Ady Endre Középiskola Lyceum Konsort régizene együttese, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium leánykara, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium énekkara, a kolozsvári Református Kollégium vegyes kara, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum vegyes kara és a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági vegyes kar. Bartók Bélára emlékezett Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke. A magyar Nobel-díjasokat, valamint Bartók Béla életútját bemutató kiállításról Beke Mihály a bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója elmondta, hogy a kiállítás Cseh Áron magyar főkonzulnak és a kolozsvári főkonzulátusnak köszönhető. A Magyar Kulturális Iroda felavatásakor Serfőző Levente, a HÍD Egyesület elnöke kifejtette, az iroda felvállalja a helyi és megyei rendezvények szervezését. Terényi János Magyarország bukaresti nagykövete szerint a nagyszebeni magyar közösség egyszerre van nehéz és könnyű helyzetben. Nehéz a helyzetük, mert kis létszámú a magyar közösség, de könnyű, mert Nagyszeben Románia egyik leggyorsabban fejlődő városa, és ezzel együtt fejlődhet a magyar közösség is. /Dézsi Ildikó: Magyar Kulturális Irodát avattak Nagyszebenben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./
2006. május 27.
Negyven esztendeje halt meg Tamási Áron, Budapestről ,,hazaköltözött” Farkaslakára, a templom szomszédságába, a cserefák alá. Haza, övéihez. A székelység alighanem legnagyobb szelleme, be kell őt állítani abba a képzelet teremtette sorba, mely Bethlen Gáborral kezdődik, folytatódik Kőrösi Csoma Sándorral, Orbán Balázzsal, Kriza Jánossal s Tamási Áron kortársaival is, úgymint Nagy Imre, Márton Áron, írta Magyari Lajos. Ők voltak az értékek védelmezői. A nagy székelyudvarhelyi költő, Tompa László Lófürösztés című csodálatos költeményének zárósorai: ,,Imre szorítja, s Áron, Áron nem hagyja magát.” Magyari szerint egyszerre két Áronra gondolhatott a poéta, Tamásira és a nagy püspök Márton Áronra. Székelyudvarhelyen alig százméternyire egymástól állanak ma szobraik, „e két nagy szellem életében és halálában is valódi erkölcsi, szándékbéli ikercsillagot alkot”, állapította meg Magyari. /Magyari Lajos: Tamási Áron emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./
